A kormánynak nagyon sok intézkedése van, amivel nem értek egyet. Több olyan is van, amit értek és el is fogadok. Időről-időre azonban hoznak olyan döntéseket, amiket egyszerűen nem értek. Abból a szempontból nem értem, hogy miért álltak bele, ha láthatóan semmi előnyük nem származik belőle, és a gyakorlatban nem is igazán akarják alkalmazni. Ilyen az abortusztörvény módosítása is.

Ne kerülgessük a forró kását: tisztában vagyok vele, hogy a két oldal a saját morális értékrendje szerint áll a témához, egyik az anya, a másik a magzat életét és jogait helyezi a másik elé. Lehet vitatkozni azon, hogy az abortusz egy szükséges rossz, vagy kvázi gyilkosság,

Az abortuszt szabályozó törvény ugyanis voltaképp nem változott. Ami jó. Nincs tökéletes abortusztörvény, de ez egy olyan szabály, amivel „a magyar társadalom együtt tud élni”, ezért hiba lenne ezt a törvényt megváltoztatni. Utóbbi mondat azonban nem az én véleményem, hanem Orbán Viktoré. Azé az emberé, akinek a pártja épp belenyúlt a szabályozásba. De mi is ez a szabály pontosan? Mostantól az abortusz előtt a szakorvosnak egy úgynevezett magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt kell bemutatni az állapotos nő számára. Bizony, ebben egy szó sincs a szívhang meghallgatásáról. Mivel ennél a pontnál nincs tovább részletezve ez a kérdés, akár azt is feltételezhetnénk, hogy ez a bizonyos tényező akár képes formában is bemutatható, de akár úgy is értelmezhetjük, hogy az orvos írásban rögzíti, hogy a magzat életképes, és erről tájékoztatta a pácienst is. Ezen kívül azt is pontosan tudjuk, hogy a legtöbb esetben jól, magyarosan úgy fog kinézni ez a beszélgetés, hogy "akkor én most beírtam a papírra, hogy meghallgatta a szívhangot, jó?" 

Ezen a ponton merül fel a kérdés, amivel a bejegyzést indítottam, hogy mi értelme volt a Fidesznek beleállni ebbe a kérdésbe? A kormánypárt (véleményem szerint időnként jogosan) az ellenzéki pártok szemére szokta hányni, hogy a magyar társadalomban nem létező nyugati progresszív ideológia elemeit (BLM, woke, transz-jogok stb.) importálva teljesen feleslegesen generál törésvonalakat. 

 Az abortuszról lehet és kell vitatkozni. Mindkét fél morális érveinek van alapja, és nem lehet a magzat jogairól úgy beszélni, hogy azzal figyelmen kívül hagyjuk az őt hordozó nőt, és az egyéni döntésről sem beszélhetünk úgy, hogy a növekvő életkezdeményre betegségként tekintünk, és nem tisztázzuk azt, hogy hol érnek véget az anya, és hol kezdődnek a magzat érdekei. De mi értelme úgy hozzányúlni, hogy miközben a kormány a nőre tolva a felelősséget egyértelműen állást foglal az egyik oldal mellett, valójában annyira sem akar beleállni a dologba, hogy egy homeopátiás arányban higított változat kerül már csak bele a közlönybe? 

A kormány nagy csinnadrattával okot adott arra, hogy az ország lakosai egy újabb indok mentén gyűlölhessék egymást, a gyakorlatban pedig egy olyan adminisztratív változást hozott, amellyel csak a már amúgy is hézagosan nyomtató toner tintáját fogják a kórházak pazarolni. Csak az utolsó sor ne csússzon át újabb lapra.