Az internetes újságírás egy olyan műfaj, ami már nem engedheti meg magának az olyan luxusnak számító apróságokat, mint a több forrásból tájékozódás, érintettek megkérdezése, információk hitelesítése stb. A hírversenyben minden perc számít, ha a konkurencia gyorsabban legyártotta a frappáns címet és facebook-os felvezető szöveget, akkor rengeteg kattintástól eshet el a hírgyáros. És hiába szerepelnek az előbbi magasztos szavak minden szerkesztőség bemutatkozó szövegében, ezzel párhuzamosan itthon is elkezdte bontogatni a szárnyait a fact-cheker műfaj, ami voltaképp ugyanezeket a - egyesek által az újságírás alapjainak nevezhető - vállalásokat fogalmazza meg. 

Az EU-s forrásoknak köszönhetően a 444 is megengedhette magának, hogy egy erre a műfajra (?) specializált leágazást hozzon létre Lakmusz néven. Nagyon sokat lehetne írni a működéséről, mégis egy friss konkrét cikk miatt éreztem azt, hogy klaviatúrát kell ragadnom. Elsőre nem tűnik túl jelentősnek, mégis ráirányítja a figyelmet a tényellenőrzés egy fontos hiányosságára. A cikk a címében azt sugallja, hogy a Magyar Jelen cikke, amely arról szól, hogy bírósági ítélettel helyeztek vissza munkába az oltás hiányában elbocsátott dolgozókat New York-ban, hamis. Azonban már a Lakmusz-cikk lead-jében kiderül, hogy mindössze arról van szó, hogy nem általánosságban érvényes ez a döntés minden alkalmazottra, hanem csak a per résztvevőire, és még nem emelkedett jogerőre a döntés. 

Ezekkel a megállapításokkal valóban nehéz vitázni, hiszen a Magyar Jelen (a Fox News-ról lefordított) cikkének a címéből valóban arra lehet következtetni, hogy általános érvényű döntés született, és nincs szó benne arról, hogy az ítélet még változhat. Akkor mi a problémám ezzel? Vegyük sorra: először is, a Magyar Jelen cikk esetében mindössze hiányosságokról beszélhetünk. Valóban nincs jogerős ítélet, viszont bírói döntés született, amelynek a szövege megegyezik a Lakmusz által is idézett szöveggel. Illetve valóban csak a pereskedők kis csoportjára vonatkozhat egy esetleges elmarasztaló ítélet, de nem nehéz kitalálni, hogy ez egy olyan precedenst teremtene, ami alapján már a többi oltást megtagadó foglakoztatott is várhatóan megnyerné a perét. 

Ezek fontos apróságok, és a Magyar Jelennek oda kellett volna figyelnie arra, hogy pontosabban tájékoztassa az olvasóit. Itt azonban arról van szó, amit a bejegyzésem elején is említettem, a silány, felületes, mennyiségorientált újságírói munkára, aminek köszönhetően kritikai nélkül vesznek át ismert külföldi hírportálokról cikkeket szóról szóra. Ez a hozzáállás azonban napi szinten jellemző az összes nagyobb hírportálra, ideértve a Lakmuszos újságírók másik munkahelyét, a 444-et. Elég megnézni, hogy sok estben felháborodott kommentelők végzik el azt a néhány perces kutatómunkát, aminek köszönhetően a cikk következtetései részben, vagy akár teljes egészében megváltoznak - és legtöbbször még csak utólag korrigálás sem történik. 

A tényellenőrző címkét magukra aggató újságírók egy komoly felelőssége, hogy hogyan töltik be a kapuőri szerepet. Egy újságíró nem csak azt dönti el, hogy miről szeretne írni, hanem azt is, hogy miről nem. Ha megnézzük a Lakmusz archívumát, akkor pedig egyértelműen látszik, hogy milyen prekoncepciók mentén keresnek álhíreket. És miközben ők egy ilyen mindennapos újságírói hanyagságnak egy teljes oknyomozó cikket szentelnek, egy sokkal fontosabb szál felett siklanak el, amiről a Magyar Jelen is írt: ez a téma miért nem jelent meg sehol a magyar médiában? Miért a Mi Hazánk pártlapjából kell tájékozódnia egy ilyen egyáltalán nem mellékes hírről a magyar olvasóknak? Talán ez a kérdés is megérne egy tényellenőrzést. Vagy ha nem, akkor már azzal egyel korrektebbek lennének a Lakmusz tényellenőrei, a számukra kedves sajtóorgánukom hírfolyamát is ellenőrzik egy véletlenszerűen kiválasztott napon, és számon kérik rajtuk azokat az eltünedező újságírói erényeket, amelyekkel magukat hivatottak megkülönböztetni.